keresés a weboldalon

Zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola

Határtalanul 2023

Hetedikeseink a Határtalanul pályázat keretében Erdélyben jártak

Bethlen Gábor nyomában

Néhány hete megtudtuk, hogy nekünk hetedik évfolyamos diákoknak lehetőségünk nyílik arra, hogy a Határtalanul Programon belül ellátogassunk Erdélybe. Az iskolánkból összesen negyvenen vettünk részt ezen a négynapos utazáson, négy tanárunk kíséretében.
Egy héttel a kirándulás előtt összegyűlt a három osztály és átbeszéltük a legfontosabb tudnivalókat. Az út előtti napokban szinte minden szünetben erről beszélgettünk, és már mindenki izgatottan várta az indulást. Május 20-án, hétfőn háromnegyed 5-kor már a csapat nagy része az iskola melletti buszmegállóban várakozott, ugyanis 5 órakor volt az indulás. 9 óra múlva érkeztünk meg az első megállónkra, Aradra. Érkezésünk után egy kis buszos városnézés következett, megnéztük a Szabadság szobrot a Megbékélés parkjában, majd az aradi vértanúk emlékművét, amit meg is koszorúztuk egy Ady-vers kíséretében. Az első nap látnivalóit Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházánál zártuk. Itt egy előadás kíséretében a házzal és annak történetével kapcsolatos kérdésekre válaszoltunk, volt lehetőségünk szuvenírt vásárolni, és fel lehetett öltözni régi ruhákba is. Ez után a hosszú nap után elindultunk Csernakeresztúrra, ahol a Bukovina Panzióban két házon belül szállásoltak el minket. Érkezésünk után nem sok időnk maradt kipakolni, hiszen a friss vacsora már lent várt minket az étkezőben. Evés után a házigazda is szólt néhány szót. Elmondta a házirendet és azt, hogy az itt töltött idő alatt mivel tudjuk magunkat elfoglalni. Úgy éreztem, hogy egy kicsit szigorú volt, de ezt teljes mértékben meg tudom érteni, hiszen csodás helyet biztosított nekünk. A szobák tiszták és rendezettek voltak, a két ház között hatalmas kert terült el, ahol volt lehetőségünk kiülni beszélgetni, labdázni, tollasozni, pingpongozni, így tehát az volt a legkevesebb, hogy megpróbáltunk mindenre vigyázni.
A második nap 8 órakor volt a reggeli és 9-kor az indulás a gyulafehérvári várba. Idegenvezetőnk már odafele úton érdekes történeteket mesélt a vidékről. Érkezésünk után bemehettünk a Szent Mihály Székesegyházba, ahol a Hunyadiak síremléke is található. Ekkor került sor a második koszorúzásra. Megcsodáltuk a díszes várkaput, sétáltunk a várban, majd az algyógyi vízesés felé vettük az irányt. Először a római fürdőt látogattuk meg, majd utána mentünk a vízeséshez. A gyaloglás nem volt fárasztó, sőt szerintem kellemes és a látványért igazán megérte. A programunk azonban ezután sem ért véget, ugyanis a következő megálló Piski volt, ahol a Dédácsi Botanikus kert egy részét sétáltuk körbe. Ösvényeken lehetett haladni, melyek mentén különleges növények tették még mesésebbé ezt a helyet. Ha követtük az utat, elvezetett egy csodás tavacskához is. Ezután visszatértünk a szállásra, ahol kis időn belül el is készült a vacsora. Étkezés előtt és után pedig a legtöbben lefoglalták magukat a hatalmas kertben.
A harmadik nap is úgy indult, ahogy az előző, bár az idő egy kicsit borúsabb lett. Az idegenvezetőnk Déva várához kísért el minket. Itt a felvonó még próbaüzem alatt állt, így gyalog kellett feljutnunk. Ezt az utat már inkább nevezném túrának, mint az előző napit, de a táj ahova felértünk ismét kárpótolt minket. Itt is meghallgattunk néhány érdekes történetet, majd továbbmentünk Vajdahunyad várához. Itt megettük az ebédünket, miközben a várat csodáltuk. Nekem ez volt a kedvencem, elvarázsolt a vár külseje. Úgy éreztem magam, mintha egy mesebeli palota előtt állnék. A várat természetesen belülről is megcsodálhattuk. Utolsó állomásunk a csernakeresztúri tájház volt, ahol meghallgattuk a bukovinai székelyek történetét. Innen már olyan közel volt a panzió, hogy egyszerűen visszasétáltunk.
Az utolsó este szokásosan telt, kint voltunk, beszélgettünk, játszottunk, kaptunk finom vacsorát, de szerintem egy kicsit mindenki szomorú volt, hogy másnap már indulni kell haza. Utolsó nap az úticélunk Temesvár volt, Gondos Anna tanárnő vezetésével. Megnéztük a Dóm teret, a Szentháromság-szobrot és a Korzót. A hazaút első fele csendesen telt el, de azért később már jobban belelendültünk a beszélgetésbe, és mikor megérkeztünk, jó kedvvel szálltam le a buszról és köszöntem el a többiektől.
Összeségében úgy gondolom, hogy nagy szerencsénk van, hogy lehetőségünk nyílt megismerni egy másik országot. Nagyon élvezetesek és érdekesek voltak a programok, nagyszerűen éreztem magam az osztálytársaimmal, évfolyamtársaimmal. Úgy gondolom, hogy közelebb kerültünk diáktársainkhoz és tanárainkhoz egyaránt.
Kézsmárki Hanna, 7.a

 

A képek megtekintéséhez kérem kattintson az alábbi linkre:
https://photos.app.goo.gl/tF6ypWXvUZoZyxDQA