Határtalanul 2025

Erdélyi Túlélőtúra: 6 napos Határtalanul Kaland
Tanulói élménybeszámoló
Felejthetetlen utazáson vettünk részt: nyakunkba vettük Erdély legszebb tájait, és egy olyan kalandban volt részünk, amit még az unokáinknak is mesélni fogunk. Nemcsak a buszon szórakoztunk, hanem rengeteg legendával, vicces történettel és élménnyel gazdagodtunk.
1. Nap: Indulás – Királyhágó – Bánffyhunyad – Korond (szállás)
Királyhágó – Ez volt az első hivatalos megállónk Erdélyben. Miközben az idegenvezető előadást tartott arról, hogyan léptek be itt régen a vándorok, mi azonnal készítettünk egy tucat kötelező csoportképet. Ez volt az a történelmi pillanat, amikor még „mindenki” őszintén mosolygott, és a szél majdnem elvitt minket.
Bánffyhunyad – Megnéztük a kalotaszegi református templomot, és elcsodálkoztunk a mennyezetre festett kazettás holdnaptáron. A kalotaszegi festett kazetták (növényi motívumok, képzeletbeli lények, pelikán, nap, hold) szimbolikus vallási üzeneteket közvetítettek a híveknek.
A látványt egyértelműen a meghökkentő helyi paloták „cigodák” bádogtetői lopták el. Az egyik tanárunk elmesélte, hogy ezek a hivalkodó építmények külföldön dolgozó tulajdonosaik befejezetlen státuszszimbólumai. A helyiek közötti presztízsharc szülte őket: a cél mindig az, hogy az új épület magasabb, díszesebb és látványosabb legyen a szomszédénál. A paloták 90%-a teljesen lakatlan; a tulajdonosok gyakran a közvetlen mellettük álló, omladozó viskókban élik mindennapjaikat. Szerintünk a napfényben csillogó alufóliába csomagolt paloták egy Pókember-forgatás ideális helyszínei is lehetnének.
2. Nap: Békás-szoros – Gyilkos-tó – Szováta – Korond
A nap krónikája: Amikor a tavasz szabadságra ment, mi pedig a „Trónok harcába” csöppentünk. Április ide vagy oda, Erdélyben a tavasz úgy döntött, hogy tart egy kis szünetet. A Bucsin tetőn igazi, havas táj fogadott minket!
A Békás-szorosban hamisítatlan táj fogadott minket! A legendás Pokol kapuja és a fejünk fölé tornyosuló sziklaóriásai között sétálva nagyjából akkora tekintélyünk volt, mint egy csapat eltévedt Lego-figurának.

Gyikos tó – A tó tükre mögött egy sötét, tragikus titok lapul. A legenda szerint a vidék legszebb lányát, Fazekas Esztert, egy kegyetlen zsiványvezér elrabolta és felhurcolta a sziklák közé. A hegyek hallották Eszter segélykiáltását, és hatalmas robajjal omlottak a mélybe, hogy megmentsék őt a fogságtól. Így született meg a Gyilkos-tó, amelynek vízből kiálló fatörzsei ma is egy letűnt tragédia néma mementói.
Nemcsak a tájat csodáltuk meg, hanem sikerült kapcsolatokat is kiépítenünk a helyi kutyákkal és megosztottuk velük a szendvicsünket.
Szovátán a Medve-tó mellett sétálva megtudtuk, hogy a tó alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít, és a vize olyan sós, hogy szinte lebegni lehetne a tetején. A sós sziklák fehéren csillogtak a napsütésben. Valaki megjegyezte, hogy ide nem kell sót hozni a rántott húshoz. Ezzel a viccel lezártuk ezt a csodás, élményekkel teli napot.
Korond – Estére megkaptuk a jól megérdemelt jutalmunkat: „fergeteges” táncház egy menetrendszerű fánkkóstolással fűszerezve.
A hangulat a tetőfokára hágott, amikor a legbátrabbak felmentek a színpadra csárdást tanulni.
A produkció láttán gyorsan kiderült, hogy a ritmusérzékük Erdély kapujában maradt.
A táncoló diákok leginkább úgy mozogtak, mint a helyi, súlyos korondi cserépedények egy enyhébb földrengés során 😊

3. Nap: Bözödújfalu – Kőrispatak – Székelyudvarhely – Farkaslaka
Bözödújfalu – Teljesen átírta a kirándulás hangulatát. Megismertük Lajos bácsit, aki átéléssel mesélt a víz alá temetett múltról. A tó partjára épített mementó-templomnál és az elárasztott falu emlékhelyénél hirtelen mindannyian megkomolyodtunk, és természetesen itt is megcsináltuk a kötelező fényképeket.

Kőrispatak – A hangulatot a Szalmakalap Múzeum és Lajos bácsi hozta vissza a maximumra. Itt láthattuk a világ legnagyobb szalmakalapját, ami akkora volt, hogy az egész osztály aláfért volna az esőben! Mindannyian felpróbálhattunk különböző vicces formájú kalapokat, és megtanultuk, hogy a szalmakötéshez nemcsak ügyes kéz, hanem óriási türelem is kell.

Következő állomásunk Székelyudvarhely volt, ahol a magyar történelem legnagyobb alakjait bemutató szoborparkot néztük meg.

Farkaslaka – Tamási Áron sírjánál és szülőházánál zártuk a napot. Megtudtuk, hogyan élt a híres író, és a fiúk megállapították, hogy Tamási szobája gyanúsan rendesebb volt, mint a szálláson a szobájuk, ahol a zoknik és a nassolnivalók már saját életet éltek.

4. Nap: Csíki Chips gyár – Csíksomlyó – Gyimesbükk
Csíki Chips gyár – Ha létezik tökéletes osztályprogram, akkor a Csíki Chips gyár meglátogatása elméletben simán vezetné a listát. Megnéztük, hogyan lesz a székely pityókából ropogós csoda, és már mindannyian „ipari porszívó” üzemmódba kapcsoltunk a korlátlan tesztelés reményében. Sajnos a svédasztalos tesztelés elmaradt, így az álmaink egy pillanatra szertefoszlottak a gyártósorok mellett. Hogy a fellázadt gyomrunkat lecsendesítsék, vigaszdíjként mindannyian kaptunk egy-egy mini csomag chipset.
Csíksomlyón, a nemzet egyesítő kegyhelyén jártunk, ami még a leginkább pörgős osztálytársainkat is elcsendesítette egy időre. A hatalmas, világhírű Mária-szobor lábánál állva olyan béke és varázslat telepedett ránk, amit nehéz szavakba önteni.

Gyímesbükk – Megérkeztünk az ezeréves határhoz, ahol hivatalosan is elértük a teljesítőképességünk határait (főleg a dombra felfelé menet). Megtudtuk, hogy a csángók egyedülálló múlttal és kultúrával rendelkeznek, és magyarabbak a székelyeknél… valamint megismerhettük Gyimesbükk legalacsonyabb „határőrét”

5. Nap: Korond – Farkaslaka
Az utolsó napon már nem fogadtunk a kilométerekre, mert a korábbiakhoz képest konkrétan egy helyben toporogtunk. Először egy sófeldolgozóba tereltek minket, ahol a bemutatót tartó bácsi nem bajlódott a nevekkel, ha akartad, ha nem, Katika vagy Petike lettél. Ezután jött a taplászműhely, ami a neve ellenére sajnos nem spanyol sonkát, hanem erdélyi taplógombát jelentett. Zseniális volt látni, ahogy egy gombából hordható sapka és táska lesz. A sokkoló gombaélményt végül egy kiadós lekvár- és sajtkóstolással öblítettük le.

A Kalonda-tetőn dolgozó szénégetőkre csak egy pillantást tudtunk vetni, mert épp egy nagyon hagyományos és titokzatos helyi szokás kellős közepébe csöppentünk.
A nagy finálé a farkaslaki kürtőskalács-sütés volt. Hivatalosan is kitanultuk a pörgetés és a cukor karamellizálásának művészetét – az eredmény pedig azonnal el is tűnt a gyomrunkban.

Korond – Az utolsó este nagyon hamar elment, de mi nagyon jól éreztük magunkat és még egyszer utoljára szórakoztunk. Délután még a mellettünk lévő tisztáson játszottunk és elbúcsúztunk a helytől.