Vigyél hírt a csodáról – 56 Emlékére
„Csak akkor születtek nagy dolgok,
ha bátrak voltak, akik mertek,
s ha százszor tudtak bátrak lenni,
százszor bátrak és viharvertek”
(Ady Endre : A tűz csiholója)
A Himnusz dallamai után Ady örökérvényű szavaival kezdődött ünnepi megemlékezésünk október 22-én 11 órakor az iskola tornatermében. A narrátorok, Bernieh Nur, Dominkó Klára és Horváth Vanessza felidézték 1956 őszén történteket. Majd Jobbágy Károly az 1956-os forradalomról írt költeményeiből hallhattunk részleteket Németh Noel és Kardos Paszkál előadásában. Dezső Virág és Földényi Márk nagy átéléssel szavalta el Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk, illetve Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című alkotását. A forradalmi hevület, a lelkesedés, a szabadságba vetett hit szólalt meg a dalokban (Aki magyar, velünk tart, Szabadnak születtél) és versekben egyaránt. Majd Gazdag Erzsi gyönyörű gondolatai következtek Horváth Anita tolmácsolásában. Írók, költők világszerte sokan írtak a magyar forradalomról. Az egyik legszebb vallomás Tamási Ároné, melyet Horváth Panna osztott meg velünk:
"Egy ezredév alatt sok zivatar verte nemzetünket, de a zivatarok borújában is két fény mindig hű maradt hozzá. Az egyik a nemzet csillaga, mely vészek idején is áttört fényével a homályon, a másik pedig virrasztó költőink fáklyafénye, mely a magyarság számára ma is tanítás.
Számunkra több is ennél, mert kötelező örökség hűséggel szeretnők ezt az örökséget hordozni. Nehéz, de megtennünk mégis az egyetlen út, mert nincs feloldás.
Itt állunk a számadás és vallomás erkölcsi kényszere alatt. Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromolt. Ha egy évtizedre visszatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és vágyakozónak látjuk a népet. Szenvedett, mert korának eszméit, melyeket tíz év előtt reménnyel üdvözölt, idegen formában és zsarnoki módon akarták életévé tenni. A hosszú kényszer alatt kiújultak természetesen a történelmi sebek, és nemzeti függetlenségét veszendőnek látta. Szenvedő és igaztalan sorsában gyógyulásra áhítva vágyakozott, s nemzetté lenni sóvárgott.
Ebben a vágyban és sóvárgásban van a forrás, mely október 23-án feltört a mélyből." (Gond és hitvallás)
Az ünnepség zárásaként Raschella Kimberli elénekelte Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék című dalát, illetve az osztályok képviselői egy-egy mécsest gyújtottak a hősök emlékére iskolánk földszinti kiállításánál.
(A műsort a 9. A és 9. B osztály tanulói adták elő, valamint iskolánk énekkara vett részt az ünnepi megemlékezésben.)
A műsort összeállította, betanította: Péntek Szilvia
