A tűzzománc „beszippantja” az embert

Évtizedekkel ezelőtt „kőkorszaki” eszközökkel kezdték a munkát, azóta több tűzzománckemencét is elhasználtak már. Nemcsak síkban, térben is gondolkodnak. A tapasztalatok szerint pedig a tűzzománc képes beszippantani az embert.

Az Ady-iskola tűzzománcműhelyének kiállításán jártunk a minap; az iskola galériájában a legfrissebb alkotásokból látható ízelítő. A „Tűzről pattant képek” című tárlat már a József Attila Városi Könyvtárban is vendégeskedett, a műveket azonban az iskola diákjainak és a betérő szülőknek is szerették volna megmutatni – mondta Monok Balázs művésztanár. Annál is inkább, mert a képek és tárgyak változatosak, és jól tükrözik a tűzzománcoktatás sokszínűségét is. A pedagógus a kiállítást megnyitva egy kisfilmet vetített le a közönségnek, melynek segítségével a műhely titkaiba nyerhettünk bepillantást.

Nagy Szilvia művésztanár, a műhely vezetője lapunk érdeklődésére elárulta: hosszú évtizedes múltja van az iskolában a tűzzománcoktatásnak. Az első tanítványok már felnőttek. Sokan művészeti vonalon maradtak és ott hasznosítják a tanultakat, ám van olyan is, aki az orvosi egyetemről jár vissza a foglalkozásokra, mert a hobbijává vált az alkotás.

– Amióta itt tanítok az iskolában, működik a műhely is. Mondhatni kőkorszaki feltételek között dolgoztunk eleinte, hiszen kezdetben csak kerámiaégető kemence volt az Adyban. Azóta már legalább négy tűzzománckemencét is elhasználtunk – emlékezett vissza a tanár.

Hogy mitől függ, hogy a gyerekek milyen technikával és stílusban dolgoznak? Mindenekelőtt attól, hogy kezdő vagy haladó csoportról van-e szó.

– Természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően zajlik a munka. Először egyszerűbb, karcolt tűzzománcokat készítenek a gyerekek. Megtanulva ezzel az alapvető technikákat; a lemez és a festékek használatát. Később jöhet a rekeszelés, ami a nagyobb, türelmesebb diákoknak való. A gyerekek főleg a természet motívumait jelenítik meg a képeken: állatfigurákat, növényi mintákat rajzolnak. Viszont már a kezdetektől arra ösztönzöm őket, hogy találják meg a saját stílusukat.

Nagy Szilvia szerint ez azért sem könnyű dolog, mert a televízió és az internet folyamatosan kész képekkel bombázza a gyerekeket, és nagy a kísértés, hogy ezt a formavilágot utánozzák. A műhelymunka során próbálja erről leszoktatni őket, és megértetni velük, hogy ezeket a formákat, motívumokat más már kitalálta, használta. Fontos, hogy inkább mindenki találja meg a saját magára érvényes variációt ebből a „kavalkádból”. Pláne, mert a tűzzománc nagyon szuper anyag- és technikai kísérletekre ad lehetőséget, és képes beszippantani az embert.

– A tűzzománccal való ismerkedést érdemes minél kisebb korban elkezdeni, pont azért, mert a kisgyerekek még képesek a saját, varázslatos fantáziavilágukat átültetni a zománcba. Későbbi életkorban ez kissé kikopik. Ekkor kell átlendíteni őket ezen a nehézségen. Persze az oktatásban megvannak azok a kötelező tanulmányrajzok is, amik arról szólnak, hogy a dolgok pontosan hogy néznek ki. Ám jó, ha már ehhez hozzá tudja tenni valaki a saját fantáziáját, stílusát is.

A tűzzománcműhelyben nemcsak képek, hanem kisebb ékszerek, tárgyak is születnek. A művésztanár azt meséli, hogy ugyan ötvösmunkák készítésére alkalmas felszerelései nincsenek az iskolának, a lehetőségeikhez képest azért próbálnak a térbe is kilépni. Házikót, pillangót, medálokat is formáltak már a gyerekek.

A változatosság a mostani kiállításon is látszik, ahol több korosztály mutatkozik be, többféle stílussal és témával. Nagy Szilvia szerint ezek a foglalkozások azoknak is életre szóló élményt adnak, akik később más vonalon tanulnak tovább. A művészeti nevelés ugyanis ad egyfajta szemléletet, amit az élet más területein is hasznosítani lehet.