Őszi túra 7.a

Reggel kilenc órakor indultunk a helyszínre. Mikor  megérkeztünk, az addig csendes és kihalt sportpálya  hirtelen megtelt gyerekzsivajjal.

Mindenki arcán látható volt a várakozás izgalma. Mire az egész hetedik és nyolcadik évfolyam megérkezett, már tapintható volt a feszültség és a játékszomj a levegőben. A tanárok tudatták velünk a nap menetét, és ezután elkezdődtek a már várva várt versenyek. Először a mi osztályunk lányai, majd fiai és a 7.b mérte össze tudását egy kosárlabda-mérkőzés során, majd körmérkőzés formájában a 7.c osztállyal is játszottunk.

 Bár én csak kívülről figyeltem a játékot, de nekem is felejthetetlen élményt jelentett. Nézni, ahogy a játékosok egymást kicselezve próbálják megszerezni a labdát, és érezni, ahogy felszökik a vérnyomás, és hevesebben ver a szív, majd látni, ahogy a társaid bedobnak egy kosarat, (az egyetlent!), és ezt követően  mindenki üdvrivalgásban tör ki, az valami leírhatatlan érzés !Ám ez az érzés sem tart örökké, hisz akik megunták a szurkolást, azok a közeli játszótereken tölthették el az időt. Az eredményhirdetésen kiderült, a 7.a nem a sportban a legjobb (nem értünk el kiemelkedő teljesítményt), mi mégis sikeresként zártuk a napot- a Mcdonald'sban. 

Bár a kirándulás inkább hasonlított egy testnevelésórára, mint egy túrára , de be kell vallani, jobban éreztük magunkat, mintha a napot az iskolában ülve a tanórákon töltöttük volna el.

                                                        Schwáger Meláni, Boncz Bernadett

                                                                                     7.a