Ballag már a vén diák…

Ballag már a vén diák …visszhangozták az üres osztálytermek, miközben  a végzősök  ezt a dalt énekelve végigsétáltak az épület folyosóján. 2016. április 29. volt a ballagás napja a gimnáziumban. Az időjárás is ünnepelt, hiszen a napok óta folyamatosan zuhogó eső elállt, sőt a nap is megmutatta magát. 17 órakor a szülők és a vendégek izgatottan várták a kissé elérzékenyült ballagó diákok bevonulását az iskola főkapuján. Mindez később szép emlékké válik majd, ahogy a műsorközlő, Védi Kata is kiemelte köszöntőjében: „Mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk. Búcsúzunk, és majd később, – évek, évtizedek múlva – emlékezünk.”

         Ezt követően a 9. b osztályból Földényi Márk Szabó Lőrinc versét adta elő, illetve Horváth Vanessza Márai Sándor örökérvényű, bölcs gondolatát osztotta meg velünk. Az itt maradók nevében Kalamár Jázmin Katalin, 10. a osztályos diák mondott beszédet. Majd Vecchi Néked zeng c. köszöntője csendült fel az iskola felső tagozatosaiból álló nagykórus előadásában. A kórust Perlakiné Vigh Valéria tanárnő vezényelte.

         A végzős gimnazisták egy-egy irodalmi művel búcsúztak. Kiss Benjámin Benedek Tamási Lajos versét szavalta el, Sebők Noémi és Cuba Réka Lilián Wass Albert egyik írásából olvasott fel részletet. A búcsúzók gondolatait Fazekas Viktória fogalmazta meg a 12. a osztályból.

         A tradíciónak megfelelően a ballagók képviselői (Dibusz Márkó 12.a, Szemes Bence 13.i) feltűzték az osztályok szalagját az iskola zászlójára.

         Ismét a ballagó diákok szavalatai következtek. Túrmezei Erzsébet költeményét és egy ismeretlen szerző Kövek üzenete c. versét hallhattuk Szabó Angelika és Bartl Bianka tolmácsolásában.

         Majd Czigány László igazgató úr ünnepi beszéde hangzott el. A búcsúzó gimnazisták nevében Doktor Vivien és Radics Eleonóra átadta a tarisznyát az igazgató úrnak.

         A hagyományokat követve a kiemelkedő eredményeket elérő tanulók jutalmazására került sor, illetve azoknak a szülőknek adtak át jelképes jutalmat, akik az évek során lelkiismeretes, odaadó munkájukkal segítették az osztályközösségeket, az iskolában folyó oktató-nevelő munkát.

         Az ünnepség zárásaként egy részlet hangzott el Selmeczi György  Millenniumi ódájából. Az iskola kórusát gitáron kísérte: Kocsmár Péter.

         Végezetül a végzős gimnazisták a kezükben tartott színes lufikat a magasba engedték. Ezzel jelképezve szabad szívük, elméjük szárnyalását.