Kedves ballagó diákok, ma Ti vagytok a középpontban.
Tisztelt Ünneplők!
Tisztelt képviselő Úr!
Kedves ballagó diákok,
ma Ti vagytok a középpontban.
Veletek együtt örvendünk és benneteket ünnepelünk mindannyian.
Előttünk nőttetek nagyra, lettetek kedves, szeretetreméltó kisgyerekből lázadó, sokszor kétségekkel küzdő tizenéves nagylányok és fiúk.
Gyakran tettétek próbára szüleitek és iskolai nevelőitek türelmét, feszegettétek a határokat.
Az ifjúság éveinek talán legnehezebb időszakát mégis legyőztétek: most itt áll előttünk 78 komoly végzős nagydiák, akik megdolgoztak azért, hogy elismeréssel szóljak eredményeikről: kinek szép bizonyítványa, kinek szorgalma, közösségi munkája, kinek művészeti, tanulmányi és sport versenyeredménye érdemel méltán dicsérő szót.
Kedves fiatalok!
Titeket itt igyekeztünk közösségben nevelni, és bízunk benne, hogy megéreztétek, méltó emberi életet csak hitben és szép emberi kapcsolatokban érdemes élni, olyan közösségben, ami biztonságot ad és kiteljesít.
Mi tanárok, pedagógusok tanítottunk, neveltünk benneteket. Talán néha emberi hibával, de szeretettel. Köszönjük a sorsnak, avagy a gondviselésnek a veletek töltött időt. Ti voltatok az elmúlt nyolc esztendőben a munkánk, a feladatunk és a küldetésünk.
Nyolc évet dolgoztunk együtt. Elvégeztük a munkát, megoldottuk a feladatunkat, teljesítettük a küldetésünket.
Az általános iskolai évetek végére érkeztetek. A következő elinduláshoz és majd a célba éréshez azonban arra is szükségetek lesz, hogy ne csak a szemetekkel lássatok és az eszetekkel gondolkodjatok, de a szívetekkel is. Hogy észre vegyétek az életben a jót, és meg tudjátok különböztetni a rossztól. Hogy el tudjatok igazodni minden helyzetben, ne térjetek le a helyes utatokról.
Kedves ünnepeltek!
Mai ballagásotokat a magyar nemzet történelmi zászlói is figyelik. Emlékeztetnek arra, hogy bárhol is jártok a nagyvilágban, magyarok vagytok, magyarságotokat képviselitek, mint ahogy tettétek ezt – közületek többen is – a Határtalanul program keretében megvalósult kiránduláson. Személyes tapasztalatokat szerezhettetek a határon túli magyarság mindennapjairól. történelmi emlékeiről, épített és szellemi, kulturális örökségéről, a magyarság nemzeti összetartozásáról – reményeink szerint ezt erősítette a közösen megélt nemzeti ünnepeink iskolai élménye is.
Ez a kincs ott lesz majd a mindennapjaitokban, látni és érzékelni fogjátok az igazi értéket.
Tisztelt Szülők!
Köszönjük, hogy kisérték fiaikat, lányaikat, az ifjakat eddigi útjukon. Úgy érzem, hogy amilyenek lettek ezek a fiatalok, amelyen lesz az életük, abban közös a felelősségünk.
Tisztelt pedagógustársaim és ballagtató osztályfőnökök!
Elhagynak bennünket a jól ismert arcok, szemek, mozdulatok, melyek olykor múlékony bosszúságot, de legtöbbször igaz örömet hívtak elő tanítói lelkünkből.
A szívünkhöz nőtt fiatalokat útjukra bocsátjuk.
Búcsúzó diákjaink!
Most elhagyjátok az iskolát, de az Ady iskola kapuja nyitva áll előttetek: ide bármikor hazajöhettek. Itt nőttetek fel, ez az iskola éltetett és táplált benneteket. Vigyétek magatokkal, őrizzétek és adjátok tovább azt az örökséget, amit itt kaptatok. Legyetek méltó példaképe az utánatok jövőknek. Hogy így legyen – az élet hosszú göröngyös útját járva és haladva rajta – mindvégig tartsátok meg ballagási meghívótok idézetét:
„Útjaink százfelé válnak,
de a szívünk egy célért dobog,
nekivágunk a küzdelmes mának,
s épít karunk egy szebb holnapot”
(Arany János)
Beszédemet veletek szeretném befejezni. Azzal, hogy minden elismerésem és bizalmam a tiétek. Hiszem, hogy nagyszerű képességeitekkel, lehetőségeitekkel okosan, helyesen fogtok élni.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Kedves Ballagó diákjaink!
Mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jele. Mi mást kívánhatnék most nektek, mint azt, hogy az itt töltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, tanáraitok, szüleitek hite és szeretete elegendő éltető erőt adjon nektek.
Azt kívánom, hogy ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljatok, mert egy közösség, az iskola, a család, a nemzet számára fontos, hogy sokan legyenek, akik saját életükben sikeresek, de ennél is fontosabb, hogy még többen legyenek, akik hasznosak is tudnak lenni. Ez nagy feladat, nem is megy egy csapásra.
„Kitűnővé egy szerencsés perc alatt is válhatunk; hasznos emberré a fáradságos évek tesznek” – mondja a bölcs író.
És most halljuk, mi az ide illő tanács. A legfontosabb: Bízzatok magatokban!
„Nincs annyi sötétség az egész világon, hogy akár csak egyetlen kicsi gyertya fényét kioltsa” – írta valaki. Ezek a kicsi gyertyák Ti magatok vagytok. Bízzatok magatokban! A magatokba vetett hit lesz mindig a megoldás kulcsa.
Tisztelt Szülők és Pedagógusok!
Köszönöm szüleiteknek, hogy ránk bíztak benneteket ebben a fontos időszakban, s veletek együtt mondok köszönetet osztályfőnökötöknek, tanáraitoknak, akik kísértek bennetek ezen az úton.
Tisztelt Szülők és Pedagógusok!
Köszönöm szüleiteknek, hogy ránk bíztak benneteket ebben a fontos időszakban, s veletek együtt mondok köszönetet osztályfőnökötöknek, tanáraitoknak, akik kísértek bennetek ezen az úton.
Kedves lányok és fiúk, kedves ballagó diákjaink!
Beszédemet veletek szeretném befejezni. Azzal, hogy minden elismerésem és bizalmam a tiétek. Hiszem, hogy nagyszerű képességeitekkel, lehetőségeitekkel okosan, helyesen fogtok élni.
Végezetül egy friss, személyes élményemet szeretném megosztani Veletek. Az egyik végzős osztályunk érettségi vizsgájának legvégén – a bizonyítványosztást követően – előpenderült egy diákunk, és egy verset mondott el búcsúzásképpen.
Ez az ifjú hölgy 13 évet töltött az Adyban, tőle idézek egy strófát, mintegy összegezve mondandómat:
„Ők itt mind pótolhatatlan csillagok,
Angyali fények a sötét utakon,
Nélkülözhetetlen tüneményei a világnak.
A remény, az erő, a napsugár,
Gyémántlélek koronája,
S minden csillog, ragyog,
Ha felcsendül egy kedves szó…”
Búcsúzó diákjainknak tartalmas vakációt és jó egészséget kívánok!
